Hogyan tesszük tönkre gyermekeinket?
A tanulási nehézségek okai között az idegrendszer részleges éretlenségén kívül nagyon gyakran szerepel a tanulás lelki feltételeinek megromlása. Könnyen belátható, hogy a kudarcélmények, a negatív megerősítés hogyan változtathatja át a tanulás kezdetben örömteli folyamatát szenvedéssé.
A tanulással vagy a teljesítménnyel kapcsolatos stressz és annak negatív hatásai nem természetes velejárói az életnek! Ezek elkerülésében nagyon nagy felelőssége van a szülőknek és a gyerekekkel foglalkozó pedagógusoknak.
Szülőként gondoljunk csak arra, hogy amikor túl korán, túl sokat követelünk a gyerektől, a legjobb szándékunk ellenére sem fogjuk megkönnyíteni az iskolai éveit, hanem esetleg egy életre elvesszük a kedvét a tanulástól. Esetleg hozzájárulunk valamilyen tanulási nehézség kialakulásához. Nem tragédia, ha a gyerekünk nem tanul meg írni, olvasni még az iskolába lépés előtt. Sőt! Az óvodás gyerek éretlen idegrendszerét szinte megoldhatatlan feladat elé állítják az ilyen próbálkozások. Nincs stresszkeltőbb helyzet egy gyerek számára, mint teljesítményével elégedetlen, ideges vagy erőszakos szülő. De még csak mérgesnek sem kell az anyukának lennie ahhoz, hogy lelki sérüléseket okozzon gyermekének. Bőven elég a gyerek számára az a tudat, hogy nem tudott megfelelni valamilyen elvárásnak.
Természetesen nem csak a szülők felelősségéről kell beszélnünk. Egy életre megnyomorítja a diákját az a tanító, aki nevetségessé teszi vagy összeszidja az osztály előtt a csúnyán író vagy nehezen olvasó gyereket. Attól, hogy valaki rondán ír vagy nehezen olvas még nem dől össze a világ. Szakszerű segítséggel és egy kis biztatással csodákat tehetünk, de nem hiszem, hogy a szidások hatására bárkinek is tartósan javulna az iskolai teljesítménye.
Érdemes szem előtt tartani, hogy az ember fiatal felnőttkorában képes a legrövidebb idő alatt a legnagyobb mennyiségű tananyagot elsajátítani. Annak a fiatalnak, akinek nem vették el a kedvét a tanulástól, nem akadályozzák stressznyomok a teljesítményét, nem okoz majd problémát bármilyen tananyag elsajátítása. Nem feltétlenül kell az általános iskolai teljesítményt erőltetnünk, hiszen van az életnek egy olyan szakasza amikor az általános, de még a középiskolai tananyag is nevetségesen kevésnek tűnik és játszva elsajátítható. Egyetlen egészséges lelkületű, ép intellektusú huszonévesnek sem jelenthet problémát, a korábbi hiányosságok villámgyors ledolgozása. Amikor saját negatív tapasztalatainktól hajtva, már óvodás korban erőltetjük a nyelvoktatást, hogy az egyetemi évek alatt ne okozzon problémát gyerekünknek, csak arról feledkezünk meg, hogy a szenvedéseink forrása igazából nem a nyelvtanulás volt, hanem a tanulással szemben bennünk kialakult negatív beállítódás. Görcsös igyekezetünkben, hogy segítsünk éppen ezt a negatív beállítódást adjuk tovább gyermekünknek.
Persze nem vagyunk hibátlanok. Óhatatlanul árthatunk, még legjobb szándékunk ellenére is a saját vagy a ránk bízott gyerekeknek. Hiszem, hogy nincs olyan szülő vagy elkötelezett pedagógus, aki ne a legjobbat akarná. Más kérdés, hogy a jó szándék sajnos nem elég, és nemhogy a szülőket, de még a pedagógusokat sem készíti fel senki a tanulási nehézséggel, esetleg más hátrányokkal küzdő gyermekek kezelésére. Szerencsére ma már igen nagy irodalma van a stressznek és akad bőven jól felkészült szakember is, aki adott esetben a szülő, vagy a pedagógus segítségére siethet. Igen jó eredményeket lehet elérni a kineziológia vagy az izomkontroll segítségével.
Ha arra gyanakszik, hogy gyermeke problémája a stresszel kapcsolatos, bizalommal fordulhat az általunk ajánlott szakemberekhez, akik szervesen beépítik mozgásterápiás programjukban a stressz hatásainak enyhítését is.
Amennyiben mélyebben érdekli a téma, szeretne többet tudni a stressz káros hatásairól, szeretné elsajátítani a stresszoldó technikákat, ismerje meg akkreditált továbbképzésünket!