Még szakemberek esetében is gyakran előfordul, hogy összemossák a hiperaktivitás és a hipermotilitás fogalmát. Ezért mindenekelőtt fontos tisztázni a két tünetegyüttes pontos tartalmát, mert különböző okokra vezethetők vissza és ennek megfelelően különböző kezelést igényelnek.
Hiperaktivitás jellemző tünetei:
A hiperaktív gyermeknek nagy a mozgásigénye, rosszul tűri a monotóniát. Nagy benne az újdonság iránti igény. Ennek a három tényezőnek a következtében aztán előfordul, hogy nem tudja végigülni a tanórákat. Különösen igaz lehet ez akkor, ha kevésbé érdekes a tananyag, vagy csak egyszerűen nem sikerül felkelteni és fenntartani az érdeklődését. Ilyenkor unatkozni kezd, és elkezd magának érdekesebb elfoglaltságokat találni. Zavarni kezdi az órát, beszélget, játszik, olvas, esetleg feláll valamilyen mondvacsinált ürüggyel, csak hogy végre mozoghasson egy kicsit.
A hiperaktivitás nagyon fontos jellemzője, hogy az ilyen gyerekeknek nincs figyelemzavara, képes kitartóan figyelni, amennyiben újdonság utáni igénye kielégítésre kerül. Cselekvésük mindig célra irányul. Bármit is csinálnak, abban nagyon hatékonyak. Általában gyorsabban dolgoznak, mint a többiek, ami további problémák forrásává válhat, hiszen ha végeztek a feladatukkal és még várni kell a többiekre, unatkozni kezdenek, és biztosak lehetünk benne, hogy találnak maguknak elfoglaltságot.
Mivel a hiperaktivitás igazából személyiségjellemzőnek tekinthető, ezért a kezelésében nem a gyerek megváltoztatását tűzzük ki célul. El kell fogadnunk, hogy a gyerekek személyisége nagyon különböző lehet: vannak csendes visszahúzódó, nagyszájú, barátságos gyerekek és vannak - mégha ritkán is - hiperkatív gyerekek. Ezzel a ténnyel meg kell barátkoznunk ahhoz, hogy kezelni tudjuk a kialakuló problémás helyzeteket. Szándékosan nem problémás gyereket írok, mert maga a gyerek nem tekinthető problémásnak, viszont személyiségéből adódóan könnyebben kerül zűrös helyzetekbe. Ilyenkor nagyon nagy a pedagógusok felelőssége. Fel kellene ismerniük és el kellene fogadniuk hogy a gyermek hiperaktív, és ennek megfelelően kellene vele bánni.
A hiperaktivitás kezelése:
Az ilyen gyereknél tekintettel kell lenni a sajátos igényeire. Legális lehetőséget kell biztosítani számukra a felállásra óra közben. Ők lehetnek azok akik letörlik a táblát, segítenek felakasztani a térképet, kiosztják a dolgozatokat vagy a feladatlapokat...stb. Mivel nagyon terhelhetőek, terhelni is kell őket. Ha végeztek egy feladattal kapjanak rögtön újat, ne legyen idejük unatkozni. Természetesen ügyelni kell arra is, hogy a feladatok érdekesek legyenek, mert a monotóniát rosszul tűrik. Ha nem sikerül ébren tartani az érdeklődésüket elkalandoznak és keresnek maguknak érdekesebb elfoglaltságot.
Adhatunk a hiperaktív gyereknek önálló feladatokat. A lényeg, hogy mindig legyen mit csinálniuk néha felállhassanak, és kellően érdekes legyen a számukra, amivel foglalkozniuk kell.
Fontos, hogy a pedagógus tudatosítsa a gyerekben, hogy milyen sajátos igényei vannak és saját példáján keresztül mutassa meg, hogy ez elfogadható. Ilyenkor egy idő után magát a gyereket is be lehet vonni a problémás helyzetek kezelésébe. Lehet, hogy majd éppen ő fog előállni a legjobb ötletekkel, hogy mit kellene tenni akkor, amikor előbb végez a feladattal, mint a többiek, esetleg találhat arra is megoldást, hogyan tegye a maga számára izgalmasabbá az unalmasabb tanulnivalókat.
A fentiekből is jól látszik, hogy ha hiperaktív gyerek van az osztályban, az többletmunkát ad a pedagógusnak, főleg eleinte. Mégis megéri ez a többletbefektetés, hiszen elég csak belegondolnunk mennyi többlet munkával és felesleges idegeskedéssel jár, ha állandóan megzavarja valaki az óra menetét, eltereli a többi gyerek figyelmét.